"Műszálas" olvasás - mérlegen a nyomtatott és az elektronikus szöveg

Bőven van már tapasztalata a ma emberének a kétféle – a nyomtatott és az elektronikus – ábécé használatában. Mindennapi és szakmai eszmecserékben, vitákban egyaránt gyakran elő is kerül a téma. Oktatói gyakorlatunk szerint – többnyire ez merül fel a diákok részéről, még ha nem is így fogalmaznak mindig – az idegenkedést az e-szövegektől az váltja ki, hogy a képernyőről történő olvasás során nem érzékelik az olvasott mű fizikai valóságát és alkotórészeinek egészlegességét. A bizonytalanságot növeli – hiszen könnyen megtehető és elsőre kényelmesnek tűnik – a tartalmak kiragadott másolása, alkalmi átformázása, gépről gépre való utaztatása egyszeri célokból (pl. tanulás, szerkesztés, divat-témák küldözgetése, kíváncsiskodás és annak kielégítése). Az is új szempont, hogy a könyv fizikai valósága, mozdulatlan szövege nyugalmat áraszt, ellentétben a képernyőn olvasható karaktersorozattal. A képernyős olvasás problematikája az irodalomtudomány elméleti rétegeit is elérte. A mű auratikus létmódja (hangulati kisugárzása) erősen kötődik a tradicionális könyv-alakisághoz, viszont a kibővülő informatikai lehetőségek tartalmi és formai gazdagodást is jelenthetnek, különösen a szöveg befogadása oldalán. Ahogy Kulcsár Szabó Ernő akadémikus is megállapítja: „A technologizált írásban látható nyelvként működő irodalmi szövegnek ugyanis nemcsak a hangot és beszédet meghaladó közlési lehetőségei tágultak ki, hanem a diszkurzív befogadóképessége is.